Egy újságcikk:

Restaurálta a képeket a fiatal makói asztalosmester

Lapunk cikke nyomán ajánlotta fel egy fiatal makói asztalosmester, hogy segítséget nyújt a százéves fennállását idén ünneplő bogárzói templom rendbehozatalában. A restaurálásban is járatos Szűcs Gábor már fel is újította a templom stációképeit, amelyek eredeti szépségükben várhatják a centenáriumi rendezvényt.

Szűcs Gábor családja a fa megmunkálásából él több generáció óta: nagyapja ács volt, édesapja bognárként kereste kenyerét. A kiszombori szülői házban felnövő gyermek az asztalosszakmát választotta hivatásul, és a makói szakmunkásképzőben szerzett erről szóló bizonyítványt. Azt is megtanulta, hogy pontosan végzett, hibátlan munkából tud megélni a szakember, ezért tovább képezte magát, és néhány éven belül mestervizsgát tett. Szakmáját ma már olyan magas szinten végzi, hogy műemlékvédelem alatt álló épületek kül- és beltéri asztalosmunkáinak elvégzésével is megkeresik.

Most éppen az utolsó szegedi omnibusz kerekei vannak műhelyében, megbízták az eredetivel megegyező darabok készítésével. Bár ez szakavatott bognár számára sem könnyű, Gábort vonzzák az ilyen feladatok. Lapunk egyik korábbi cikke is éppen ezért keltette fel az érdeklődését: a bogárzói templom százéves fennállásának ünnepére készülve tettük közzé, hogy a megrongálódott stációképek, zászlók felújításában segítő kezekre volna szükség. A fiatal mester - annak ellenére, hogy korábban sem a centenáriumi ünnepséget szervező Puruczky házaspárt, sem a templomot nem ismerte - felajánlotta közreműködését.

Mindössze néhány hét alatt rendbe hozta a hívek által száz évvel ezelőtt elkészíttetett képek fakereteit, amelyek az elmúlt évek során erősen megrongálódtak. Volt, amelyiket darabokból kellett újra összerakni, másoknak a gyertyatartója, keresztje, sarka hiányzott. A hibák javítása után pácolás és lakkozás következett, de hogy a képek eredeti szépségükben várhassák az évfordulót, a festményeket is fel kellett újítani. Gábornak ebben Nagy György szobafestő volt segítségére, aki letisztította és növényi olajjal kezelte a Krisztus szenvedéseit megörökítő stációk felületét. Az elvégzett munkát mindketten a régi értékek megmentéséért vállalták, egyikük sem vár érte semmiféle ellenszolgáltatást.

Gábor, mint elmondja, szívesen segít, ha teheti, mert számára az asztalosmunka kenyérkereset és hobbi egyszerre. És valóban: legkedvesebb időtöltése a famegmunkálás egyik legnehezebb válfaja, a kocsikészítés. Szeretné továbbvinni édesapja kihalófélben lévő szakmáját. Otthonában készen áll már néhány szép darab, van közte kordé, igásszekér, fiáker, körösi féderes hajtókocsi, egy bőrfedeles Viktória stílusún pedig csak a kárpitosmunka van hátra.

Varga Márta